Centrális szisztolés vérnyomás (SBPao)
A központi vérnyomás (Central Blood Pressure - CBP) kulcsfontosságú hemodinamikai mutató, amely az aortában lévő nyomást tükrözi.Ez a nyomás a szív által pumpált vér mennyiségétől (stroke volume), valamint attól függ, hogy a nagy erek (elsősorban az aorta) hogyan csökkentik vagy tompítják ezt a nyomást.
A központi vérnyomás értékét szintén befolyásolja az ún. pulzus nyomáshullám. Ezt a nyomáshullámot a szív generálja, jellemzője, hogy a szívizom összehúzódásakor a hullám először végighalad az ereken, majd visszaverődik. Ezért bármely ponton az erekben láthatjuk az eredeti hullám előrehaladását és a visszhangolt hullám visszatérését.
Egészséges, rugalmas artériák esetében a visszavert (visszhangolt) hullám a szív nyugalmi fázisában (diasztolé) csatlakozik az eredeti hullámhoz. Ez növeli a diasztolés nyomást, ami fontos a szív vérellátása (koszorúér-perfúzió) szempontjából. Azonban merev artériák esetén a nyomáshullámok gyorsabban haladnak, és a visszavert hullám a szív aktív fázisában (szisztolé) éri el az eredeti hullámot, így megemeli a szisztolés nyomást. Ez növeli a szív terhelését, megnehezíti a szív ellazulását, és csökkenti a megfelelő vérellátást (koszorúér-töltődést).
A központi vérnyomást (CBP) elsősorban az aorta merevsége befolyásolja. A hagyományos vérnyértékekkel (szisztolé, diasztolé) összehasonlítva a centrális vérnyomás (CBP) egy fontos kardiovaszkuláris prognosztikai marker. Ez egyaránt lehet meghatározó vagy akár megelőző tényező is a betegség előrejelzésében.
Felnőttek esetében például, akiknél a központi vérnyomás normális a „hamis hipertónia” (spurious hypertension) jelensége során – amely az izolált szisztolés hipertónia esetében figyelhető meg – a szervek károsodásának kockázata alacsony.
Mi is az a centrális vagy központi vérnyomás?
A központi vérnyomás (CBP) az aortában mérhető nyomást jelenti, amely a test legnagyobb és legfontosabb artériája, és közvetlenül a szívből szállítja az oxigéndús vért az összes szerv és szövet táplálására.
Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a CBP, valamint a pulzusnyomás erősebb előrejelzője a szív- és érrendszeri kockázatoknak és a magas vérnyomás okozta szervkárosodásoknak, mint a hagyományos felkari vérnyomás.A centrális vérnyomás mérése
A felkari vérnyomás (amelyet a karban mérnek) és a központi vérnyomás (amelyet az aortában mérnek) közötti különbség az artériákban kialakuló nyomáshullám-erősödésből (pulse pressure amplification) adódik, ahogy a vér áramlik az ereken keresztül.
Egészséges egyének esetében az aortában (központi vérnyomás) mért nyomás alacsonyabb, mint a felkari vérnyomás. Ennek oka a központi és perifériás artériák közötti fiziológiai és szerkezeti különbségekben keresendő.
Az aorta, mint a test legnagyobb és rendkívül rugalmas artériája, „párnaként” működik, amely elnyeli a szív által generált nyomáshullám egy részét.
A központi vérnyomás (CBP) pontos méréséhez és értelmezéséhez elengedhetetlen a megfelelő módszerek és nem invazív eszközök alkalmazása.
A CBP értékének ismerete ugyanis mélyebb betekintést nyújt a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásába és kezelésébe, mint a hagyományos felkari vérnyomásmérés által szolgáltatott szisztolés és diasztolés értékek ismerete.
Továbbá, a központi pulzusnyomás (central pulse pressure) erősebb összefüggést mutat az erek falának megvastagodásával, érelmeszesedéssel és kardiovaszkuláris eseményekkel, mint a felkari (brachiális) pulzusnyomás.
Általános iránymutatásként elmondható, hogy az optimális felkari vérnyomás 90/60 mmHg és 120/80 mmHg közé esik. A vérnyomás magasnak minősül, ha eléri vagy meghaladja a 140/90 mmHg-t, és alacsonynak, ha 90/60 mmHg alá csökken.
Ugyanakkor ajánlott, hogy a központi szisztolés vérnyomás (SBPao) 140 mmHg alatt maradjon, és alacsonyabb legyen, mint a felkari vérnyomás szisztolés értéke.
A centrális vérnyomás értékekhez gyorsan és megbízhatóan hozzájuthatunk az Arteriograph készülékkel végzett mérés során.
